2017/12/05

Nem tudom bármikor elolvasod-e majd, de ismersz, én mindig reménykedem! :-)

A ma reggel bennem nagyon vegyes érzelmeket keltett. Nagyon nagy örömmel gyűjtögettem össze azokat a dolgokat, amikről hittem, hogy örülni fogsz neki. Kicsit olyan volt mintha az egész eddigi időszakot bele lehetett volna csomagolni egy kis dobozba. Minden egyes tárgy egy külön darabkádat jeleníti meg. A csoki, a bor az élet szeretetét jelképezi, a könyvből nagyon szerettem volna ha tudsz sütni a fiúknak, legalább ők élvezzék ezeket a finomságokat.
A kést már régen meg szerettem volna venni Neked, de nem volt rá alkalom. Most az alkalom megvolt, de a lehetőség, hogy odaadjam mégis elszállt.
Tudod azon gondolkodtam, hogy bár azért szerettem volna Neked kést adni, hogy még kényelmesebben és még nagyobb örömmel tudj vele alkotni a konyhában, hogy ezeket az alkotásokat az arra érdemesek élvezhessék, aztán rájöttem, hogy lehet ennek a késnek egy párhuzamát megtalálni Benned. Te magad is olyan vagy mint egy kés, kérlek ne értsd félre, és lehet nem is fogom tudni rendesen elmagyarázni rendesen, de Te is egyszerre vagy olyan aki millió örömet szerez, de ott van Benned az is, hogy ha nem jó kezekbe kerül, akkor vág, sebet ejt. Nagyon jól kell ismerni ahhoz, hogy az ember ne vágja meg magát és ugyanúgy mint egy kés, néha élezésre szorul. Vannak az életben időszakok mikor az ember elfárad, akár egy kapcsolatban. Olyan ez mint mikor egy késnek kimegy az éle, lehet még vele dolgozni, de sokkal lassabban megy, nem olyan öröm mint előtte volt, az ember csak idegeskedik, hogy mi van már, miért nem megy úgy mint előtte. Ekkor kell valami, amin meg lehet élezni a kést. Ideális esetben, ha figyel az ember a késre akkor elég egyet-kettőt húzni a fenőkövön, de ha már rég nem volt élezve, akkor bizony elő kell venni a köszörűt és azzal megélezni és utána tovább polírozni türelemmel.
Kívánom, hogy akinek a kezében van ez a kés élezze meg, hogy öröm legyen vele alkotni és vigyázzon is egyben magára, meg ne vágja magát, mert az egyedül csak az ő hibája, a kés azt teszi ami a dolga. És még valami, nem elég ha az ember hisz abban, hogy elég mindig élezni a kést, mert óhatatlan, hogy ezeknél az élezéseknél ne kopjon az anyag. Vigyázni kell a késre, nem betenni a fiókba, hogy ott összeütődve más konyhai tárgyakkal egyre csak tompuljon. Vigyázni kell rá, kitenni olyan helyre ahol nem sérülhet, ahol egyben gyönyörködhet is benne az ember és büszke lehet rá!!!
Én ezt a kést most eltettem ide a fiókomba és várok rá, hogy a megfelelő időben a megfelelő kézbe és az őt megillető helyre kerüljön...