2018/01/17 - 2

Szia,

éÉn is örültem, hogy láttam az írásod. Most fél tíz van. Mindenki alszik. Megjött anyukám is, este hoztam haza. De az érzés, amikor hosszú idő után olvasok Tőled valamit az még mindig ugyanaz: a gyomrom görcsbe rándul, a lábaimból mintha kimenne a vér és a szívem elkezd jobban verni. Ezek a tünetek, most már mondhatom nyugodtan: évek óta.
Örülök ha jól vagy és örülök ha szeretted olvasni az írásomat...
Olyan igazságtalannak érzem most az életet, de hát az élet már csak ilyen, szokták mondani.
Képzeld, ma voltam életem első spinning edzésén. Ahhoz a lányhoz mentem akit írtam már, hogy egy volt munkatársam volt még a Diageo-ban. Jó kemény volt nem mondom. Most várom az izomlázat, de remélem nem jön túl nagy. Ja és képzeld, olyan gyorsan kellet lent a mélygarázsban összepakolnom, hogy még időben oda érjek, hogy csak egy pár dolgot hagytam a kocsiban: innivaló, zokni, alsónadrág... Úgyhogy zokni és víz nélkül toltam le az edzést és alsónadrág nélkül töltöttem a délutánt...
Holnap reggel megyek úszni, remélem fel bírok kelni.
Megpróbálom elképzelni, hogy most mit csinálhatsz, de túl sok minden jut eszembe. Úgyhogy inkább csak azt képzelem, hogy ülsz vagy fekszel a kanapén és könyvet olvasol... Tudom, hogy nem fogod ma este már olvasni, lehet nem is fogod olvasni, de nagyon szép éjszakát kívánok Neked!!!