2018/01/23

Azt mondják a változás mindig nehéz és fájdalommal jár. Azt is mondják, hogy nem mindenki ugyanúgy viszonyul a változásokhoz. Mennyire így van. Vannak emberek akiknek már az is nagy változás ha mondjuk más irányba kell hazamenni munka után egy útlezárás miatt, de vannak olyanok is akik akár egy költözést, munkahely váltást sem élnek meg kritikusnak, sőt!
Az viszont biztos, hogy az élet senkit nem kímél. Biztos vannak és voltak olyan szerencsés vagy éppen szerencsétlen emberek (ez már nézőpont kérdése), akik akár az egész életüket le tudták élni egy burokban és a változások nem értek el hozzájuk vagy legalábbis a nagy, életekre kiható változások nem.
Én szerencsésnek tartom magam, hogy az utóbbi táborhoz tartozom. Nem állítom, hogy keresem mindenáron a változásokat, de nem futok el előle és igyekszem kihozni belőle a legjobbat. Sokat gondolkodtam már azon, hogy ezt vajon genetika, neveltetés, környezet vagy milyen egyéb befolyásoló tényező alakíthatja ki?
Tudom Te is azok táborát erősíted akik nem rettennek meg a változásoktól, sőt!
Én személy szerint sajnálom azokat, akik nem igazán tudnak mit kezdeni a változásokkal és megrettennek tőle, elbújnak, másokra bízzák magukat. Sajnálom és egyben mégis tehetetlenül állok előttük. Tudod nagyon jól, hiszen sokat beszélgettünk róla, hogy sokáig hittem, hogy tudok változtatni a dolgokon, aztán sok év után be kellett látnom, hogy nem. Legalábbis azon a módon ahogy én képes vagyok rá, úgy nem lehet, vagy legalábbis nem mindenkinél.
Eljutottunk most arra a pontra, amikor már én is azt vallom, hogy nem maradhatnak a dolgok úgy ahogy vannak, mindenki érdekében. És most megint bebizonyosodhat az, hogy a szavaknak, gondolatoknak teremtő erejük van és ez nem mindig pozitív. Ha valaki sokszor kiált farkast, akkor egy idő után valószínűleg a farkas meg is jelenik és aki sokat kiabált, arra meg már nem fognak figyelni. Na így lett ez nálunk is, úgy látszik.
Úgy néz ki Gabi most el fog menni egy-két hétre Mandulával egy kolostorba. Valószínűleg ez a legjobb opció ami történhet. Remélem segíteni fog neki kicsit visszatérni a realitás talajára. Valóban neki nem létezik most más valóság csak az amit magának megteremtett. Sajnálom őt, de ha az én segítségemmel nem tud kijönni ebből a gödörből, akkor vagy más segítségével kell kijönnie vagy pedig egy élet által adott pofontól.
Még nem tudom pontosan hogyan fogom kivitelezni a logisztikailag ezt az időt, de terveim már vannak.
Most itt van ezen a héten az egész európai CS management team, úgyhogy én velük vagyok végig. Mondtam tegnap este a fiúknak, hogy elbúcsúzom, mert nem fogunk egy pár napig találkozni, nagyon meglepődtek,talán kicsit meg is rettentek, mert ezt egy veszekedés után sikerült közölnöm, de aztán hozzátettem, hogy csak azért mert több este is vacsorám lesz a munkatársakkal. Erre kicsit megnyugodtak.
Sajnos lehet lassan fel kell őket készíteni valami másra is...

Sajnálom, hogy ilyen hosszan feltartottalak, de végül is ha egészen idáig elolvastad, akkor talán nem untattalak. :)
Remélem jól vagy! (ezt mindig remélem)

Ja, képzeld, megjelent a HVG-nek a HR Plusz kiadványa és nem hazudtak, tényleg benne vagyok... :) Utoljára 16 éves koromban szerepeltem fényképen újságban, akkor is egy német újságban, de riportot még sosem csináltak velem. :)

Tudod min gondolkodtam most este, mikor csináltam a tejeskávémat? Hogy vajon ott Vácon is megvan-e a saját kis szetted? Kanál, kés villa, tányér, pohár... és hogy ott sem vagy hajlandó máséból inni? Gondolom így van ez biztos nem Ecolab specifikus volt. :) És azon is gondolkodtam, hogy vajon jössz-e be ma este Tomihoz?
Mi ma este a Zeller bistróba megyünk, úgyhogy ha itt lennél és lekésnéd a buszt, csörögj nyugodtan... (bár tudom, hogy úgysem olvasod el már ma este)