2018/01/31

2018 január 31. megint eltelt egy hónap. A múltkor írtad, mikor elküldtem képen ahogy készítettem a reggelimet, hogy de régen volt már. Azt írtam vissza, hogy igen, nagyon régen. Mennyire relatív tényleg az idő, mert utána egy nem túl bonyolult fejszámítással kiszámítottam, hogy egyébként alig több mint két hónappal ezelőtt készítettem Neked utoljára reggelit, ami valljuk meg, nem olyan hosszú idő, de a mi esetünkben valóban mintha éveknek tűnne. Micsoda lejtők és emelkedők szabdalják a kettőnk útját!

Nagyon sok minden kavarog bennem. Azt már tökéletesen látom, hogy nem tudom hogyan tudnálak elengedni, nagy valószínűséggel sehogy. Annak is utánaszámoltam, hogy nagyjából két hétig bírtam, hogy ne hívjalak fel, aztán pedig mindent megtettem, hogy 'élőben' is láthassalak, és mindemellett azon töprengek, hogy az én önzőségemmel mekkora 'kárt' teszek Neked, aki éppen megpróbál visszatérni önmagához.
Sajnálom, tényleg önző vagyok. Ez most már biztos!
De légy Te továbbra is a megtestesült realizmus az életemben és nyugodtan rángass vissza a földre... :)