2018/01/31 - 3

Tudom, hogy sajnálod! Én nem!
Tudom nagy mondás, de mindezekkel a dolgokkal együtt sem adnám semmiért azt az érzést amit Te adtál az életemhez. Nézd, lehet életem legsúlyosabb döntése volt, hogy ezt én így elfogadtam, belementem. Mindketten a saját részünkkel vagyunk tisztában, hogy ki miért csinálta és mindketten szerintem tisztában vagyunk azzal is, hogy a döntéseinkkel csakis mi számolhatunk el. Nem mondom, hogy soha életemben még nem bántam meg döntésemet, de mindig viseltem azok következményét is. Ez most sem lesz másként. Azért is írtam a múltkor, hogy nem szeretném, hogy végig asszisztáld most az életem történéseit. Nem tudom még mi fog történni, mint ahogy Te sem, azt tudjuk, hogy belekerültünk egy olyan történetbe amit egyikünk sem gondolt, dehát talán erre is mondják, hogy a szerelem vak.
Biztos nem árulok el nagy titkot azzal, hogy valóban dédelgettem magamban olyat, hogy esetleg valamikor lehetünk együtt. Most már egyre nyilvánvalóbbá tetted, hogy ez nem reális lehetőség. Elfogadom, mit tehetek. Annyi tapasztalatom már van az életben, hogy tudjam mi az az ellensodrás, ami ellenében nincs értelme kapálózni. De a boldogságra való jogot fenntartom magamnak. Én nem hiszem, hogy kor vagy gyerekszám függő lenne.............
Nem, nem tetted tönkre egyikünk életét sem! Semmiképpen nem engedem, hogy ezt a válladra vedd!!!!!